Faj (madár):Keleti gólya (Ciconia boyciana)
Folyóirat:Ökológiai mutatók
Absztrakt:
A vándorló fajok a vándorlás során kölcsönhatásba lépnek a különböző régiók különböző ökoszisztémáival, ezáltal környezeti szempontból érzékenyebbek, és ezáltal érzékenyebbek a kihalásra. A hosszú vándorlási útvonalak és a korlátozott természetvédelmi erőforrások a védelmi prioritások egyértelmű meghatározását kívánják a védelmi erőforrások elosztásának hatékonyságának javítása érdekében. A vándorlás során a hasznosítási intenzitás tér-időbeli heterogenitásának tisztázása hatékony módja a természetvédelmi területek és prioritások irányításának. 12 keleti fehér gólyát (Ciconia boyciana), amelyeket az IUCN a „veszélyeztetett” fajok közé sorolt, műholdas nyomkövető loggerekkel szereltek fel, hogy óránként rögzítsék a helyzetüket egész évben. Ezután a távérzékeléssel és a dinamikus Brown-híd mozgásmodellel (dBBMM) kombinálva azonosították és összehasonlították a tavaszi és őszi vándorlás jellemzőit és különbségeit. Eredményeinkből kiderült, hogy: (1) a Bohai-perem mindig is a gólyák tavaszi és őszi vonulásának fő megállóhelye volt, de a hasznosítás intenzitása térbeli eltéréseket mutat; (2) az élőhely-kiválasztás különbségei a gólyák térbeli eloszlásának eltéréseit eredményezték, ami befolyásolta a meglévő védelmi rendszerek hatékonyságát; (3) az élőhelyek természetes vizes élőhelyekről mesterséges felszínekre váltása környezetbarát földhasználati mód kialakítását teszi szükségessé; (4) a műholdas nyomkövetés, a távérzékelés és a fejlett adatelemzési módszerek fejlesztése nagymértékben megkönnyítette a mozgásökológiát, bár még fejlesztés alatt állnak.
A KIADVÁNY ELÉRHETŐ:
https://doi.org/10.1016/j.ecolind.2022.109760
